|
A farkaskutatók, de sokszor csak a farkast szerető emberek
gyakran tartanak fogságban megszelídített farkast, és meglehetősen
sokat tudunk ezek viselkedéséről. Ha a kisfarkast még szemének
kinyílása előtt veszik el az anyjától és nagyon gondosan ápolják,
táplálják, aránylag könnyen megszelídül (a legtöbbször, de nem
mindig), kialakul nála a gátolt harapás, szívesen követi gazdáját
és számos a farkasoknál ismert viselkedésmintázat az emberrel
kapcsolatban is megjelenik. Így például az embert is úgy üdvözlik
mint egymást, felugranak rá nyitott szájjal és igyekeznek orrát a szájukba
fogni. Gyakran nyomják orrukat is az ember szemébe, élénk nyelvcsapásokkal
“puszikat” is adnak.
De a szelíd farkas nem kutya!
Nem figyel például az emberi beszédre.
A szelíd farkast nem érdekli, hogy az emberek miről beszélnek
Ennek egyik jele, hogy a szelíd farkasok nem szaladnak a gazdához a nevük
hallatán. Zimmen és mások tapasztalatai szerint az elkalandozott farkas
sohasem jön vissza, ha nevét kiabálják, de a farkasüvöltés megfelelő
utánzására reagálnak és az üvöltőhöz futnak, üdvözlik és
csatlakoznak az üvöltéshez
Az alkalmi követést kivéve általában nem engedelmeskednek a “gazdának”.
A kölykök kifejezetten félnek az eszközhordozó embertől. Az
emberrel szembeni félénkség és óvatosság a hibridekben is megjelenik.
Egyedül a sarkvidéken élő farkasok nem félnek az embertől és
egymással szemben is szelídebbek. A farkasok félelmének jó oka van az
ember mindig kíméletlenül irtotta őket, ez valószínűleg
valamiféle genetikai szelekcióval is járt. A ma élő farkasok a félénk,
bizalmatlan, emberkerülő egyedek utódai.
Gyakran fordul elő, hogy az emberre szocializált farkasok a
“gazdát” megtámadják, Erik Zimen említ erről több esetet.
Egyik teljesen emberhez szoktatott farkasa a szexuális érettség táján
váratlanul támadni kezdte a látogatókat és több férfi vendéget a
nemi szervek tájékán harapott meg, szerencsére nem okozott maradandó
károsodást. A megtámadottakat jól ismerte a farkas és előzőleg
nagyon kedves volt hozzájuk. Egy házaspár szelíd farkasa, amelyet
rendszeresen vittek iskolai bemutatókra, mert olyan békés természetű
volt, négy éves korában támadta és sebesítette meg a férfi gazdát.
Minden valószínűség szerint, azért mert az valami átmeneti
gerinc bántalom miatt egy nap sántítani kezdett. A farkas valószínűleg
úgy vélte ez a legjobb alkalom a dominancia
megszerzésére. A szelíd
farkas tehát megtartja kiszámíthatatlan vadállati mivoltát. A
rangsorbeli pozícióharc annyira alapvető jellegzetessége a
farkasoknak, hogy azt a szelídítés tanult önkorlátozása semmiképpen
sem iktatja ki a viselkedési mechanizmusokból és miután a kötődés
az emberhez is kialakulhat és a szelídített farkas fajtársként
fogadja el az embert, a pozícióharcot vele szemben is felveszi.
Nem a pozícióharc az egyetlen probléma a szelídített
farkasokkal.
David Mech híres farkaskutató említi, hogy 11 hónapos szelíd nőstényfarkasa
egy este megszökött az egyik kutyájával és a fél éjszakát rohanással
töltötte. Amikor az éj közepén mindketten visszajöttek, Mech a
farkast láncra kötötte, amire az vadul küzdeni kezdett a szabadulásért
és következzenek itt Mech saját sorai:
“Még mindig szelíd és gyengéd volt velem, de végül is megízlelte,
hogy milyen vadnak és szabadnak lenni a saját öröksége szerint.
Amint figyeltem őt, milyen elkeseredetten, láncát feszítve járkál
vinnyogva vagy ugrál őrjöngve, hirtelen megértettem, hogy milyen
nagyon rossz dolog megszelídíteni egy farkast”
|
